A közös ló és a disznóláb – avagy tudjuk mit beszélünk…

A közös ló, a túró, a fakép, a disznóláb, az ágról szakadás… Ezeket a képeket nap mint nap használhatjuk írásainkban, hasonlatainkban, mégis ha valaki egyszer megkérne, hogy ugyan magyarázzuk már meg, hogy ezek mit is jelentenek pontosan, biztosan bajban lennénk.

Rengeteg olyan szókép él a köznyelvben, amelyet szüleinktől, barátainktól átvettünk, nagy kedvvel használunk, de fogalmunk sincs, honnan ered és valójában mit jelent(ett). Ha pedig ez a helyzet, akkor valójában olyan dolgot villogtatunk műveltség gyanánt, ami mögött nincs semmi, csak némi „mindketten ismerjük”-szerű közmegegyezés, és néhány kitalált jelentés.

Illetve ilyenkor következnek be az olyan ballépések, mint hogy a túros hátú lovat „túrós”-nak írjuk. Ezzel mindent el is árultunk. Ugyanis csak az írja „túrós”-nak, aki még egyszer sem nézett utána, valójában mit jelent a túros hátú ló. A túr ugyanis sérülés, gennyes seb, amit dörzsölés, feltörés okoz (Wikiszótár). Tehát ha közös a ló, azzal nem nagyon törődnek, mindenki addig hajtja, ameddig annak ki nem sebesedik a háta (vagy még azon is túl).

Fordítóként és tolmácsként fontos, hogy ezek a fordulatok napi szinten meglegyenek, hiszen csak azt tudjuk hitelesen és megfelelően használni, aminek utánanéztünk. Egyszer legalább. De egyszer meg kell, hogy legyen, különben nem a nyelvet műveljük, hanem csak közszájon forgó hiedelmeket szajkózunk.