Sokan összetévesztik ezt a két fogalmat, hiszen – jobb esetben – az eredménye mindkettőnek ugyanaz: a fogadó fél megérti az üzenetet megfogalmazó fél gondolatát. Azok a sajátosságok, amelyek e két tevékenységet egymástól különbözővé teszik, nemcsak azt határozzák meg, milyen helyzetben melyiket vegyük igénybe, hanem azt is, miként.
A tolmács: szóban fordítja le azt, amit hall. Azonnal reagálnia kell arra, amit hall, vagyis a beszélő fél által kimondott üzenet és a tolmács fordítása között mindössze pár másodperc telik el. Ez nem teszi lehetővé különböző változatok mérlegelését és a legjobb kiválasztását, hanem azt kell átadnia, amelyik elsőre eszébe jut. Ez azt jelenti, hogy a nem teljesen pontos fordítás a tolmács munkájának a velejárója, illetve akár azt is mondhatjuk, hogy szükséges része, hiszen a tökéletességre törekvés a gyorsaság kárára mehet. Tehát ha önnek egy tárgyalás vagy előadás szöveghű fordítására van szüksége, ahelyett, hogy a tolmács által tolmácsolt szöveget venné alapul, le kell fordíttatnia.
A tolmácsolás szóbeli tevékenység, minden olyan tényezővel együtt (az alany legyen hallható, látható, a testbeszédet is beleértve, a kulcsgondolatok beazonosítása, a tónus érzékelése és visszaadása stb.), amelyek társadalmi érintkezést jelentenek. A tolmácsnak mind a hivatalos, mind a hétköznapi nyelvhasználatot tudnia kell alkalmazni, annak ellenére, hogy az üzenet megfogalmazójának a stílusa, jellegzetességei a lefordítandó üzenet megszületéséig nem ismert. Tehát a tolmács által végzett tevékenység alapvetően interaktív és a rögtönzésen alapul.
A fordító: írott szövegeket fordít. Ez a tevékenység sokkal inkább megengedi azt, hogy a lehető legjobb minőségre törekedjünk. Azt ugyan senki nem várhatja el, hogy egy fordítás 110%-ban tükrözze az eredeti szöveget, viszont törekedni lehet rá. Így egy fordítónak időt kell szánnia arra, hogy különböző szövegváltozatokat hasonlítson össze egymással és a leginkább megfelelőt válassza ki közülük. Ez az egyik legfőbb magyarázata annak, hogy a sürgős vagy rövid határidővel megrendelt fordítások miért jelentenek veszélyt a fordítás minőségére. A munkájáért felelősséget érző fordító nem vállal el fordítást olyan határidőre, amely kockáztatná a fordítás minőségét és ezáltal kockára tenné a saját jó hírnevét is. Az írásbeli fordítások tekintetében az azonnaliság (szemben a tolmácsolással) tehát kockázati tényezőt jelent.
A fordítás írott szövegen alapul, így az írott szöveggel kapcsolatos tényezők (kivehetőség, részletek és összefüggések pontos megértése, elemzési és átlátási képesség, adatok kikutatása, szóhasználat alakítása stb.) mind jellemzik azt. Ezeket a fordítónak el kell sajátítania és alkalmaznia kell. A tolmácsolásra jellemző társasági, személyes érintkezéssel szemben ez egyéni, alaposabb megfontoltságot igénylő munka.
A két tevékenység látszólag kizárja egymást, hiszen művelőiktől különböző képességeket kívánnak meg. Látszólag – hiszen az egyik esetében szükséges tulajdonságok hasznosíthatóak a másik tevékenységnél, és viszont (pl. rögtönzés vagy változatok gyors mérlegelése). Egy tolmács nagyon jó fordító lehet, egy fordító lehet nagyon jó tolmács is, hiszen a tökéletesség elérése, mint bármely tevékenység esetében, három tényezőn múlik: született tehetség, személyes erőfeszítés, szakképzettség. Fordítók és tolmácsok tekintetében pedig, egy ilyen különleges elvárásokat támasztó területen, a harmadik tényező kiemelkedő szerephez jut.
