Faramuci katolikus idióma

A fordítói munka sok érdekességet és meglepetést tartogat, többek közt elég gyakran lehet olyan szólásokba, mondásokba, idiómákba botlani, amely gondos utánanézéssel akár érdekes történelmi mélységeket is feltárhat, ha elsőre ez nem is tűnik fel.

Épp valami teljesen más szónak a jelentését kerestem a szótárban, amikor megütötte a szememet egy spanyol idióma. (Az idiómákról első megközelítésben annyit érdemes tudni, hogy ha egy idegen nyelvű anyagot fordítunk, és a mondanivaló valahogy nem akar összeállni akárhogy csűr-csavarjuk, akármilyen fordítói nehéztüzérséget is vetünk be – akkor nagy valószínűséggel idiómával van dolgunk.)

Ez a szólás is ilyesmi volt: „No estoy muy católico.” Hirtelen nyersfordításban ez annyit tenne, hogy „Nem vagyok túlzottan katolikus”. Kicsit tovább finomítva „Nem érzem magam túlzottan katolikusnak.” Élt bennem a gyanú, hogy karácsony környékén nem véletlenül találtam rá erre a dologra, és esetleg azokra a hívőkre vonatkozik, akik az ünnepek előtt/alatt/után nem a „legátszellemültebb” életmódot folytatva vásárlással, ivászattal és tévénézéssel töltik idejüket. Ezt támasztaná alá az állapotot (elhelyezkedést vagy átmenetiséget) kifejező létige használata (estar) az állandó jellemzőt, létezést stb. kifejező létigével szemben (ser). A kép mégsem volt teljes, hiszen a kifejezés valójában azt jelenti: „Nem érzem magam túl jól.

Az internetes „mélyásás” pedig a következőket derítette ki:

Adott ugye a spanyol történelemnek az az elég hosszú szakasza, amelyben a meggyőzés markánsabb eszközeit is bevetették, hogy a nép áttérjen a katolikus hitre, illetve megtartsa azt. Ezt hívták Inkvizíciónak. Ha valaki nem volt katolikus vallású, az ennek következtében a fizikai állapotán is erőteljesen meglátszott, kérdés, milyen gyorsan sikerült meggyőzni őt. A spanyolajkúak körében tehát a katolikus hit és a fizikai állapot (egészség, fittség, de akár egy háztartási készülék [nem] megfelelő működése) ebben az idiómában forrt eggyé és őrzi némi vargabetűvel azt a szellemiséget, amelyre a karácsony csendes perceiben rálelhettünk a fenyőfák gyertyafénye mellett.