A jelenlegi, 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra újabb fordításban jelent meg Salinger közismert remekműve, a Zabhegyező. És ha a mostani trendnek hinni lehet, innentől kezdve nem nagyon hivatkozhatunk a regényre azon a címen, amelyen nemzedékek nőttek fel.

Az új megközelítésben ugyanis a mű címe: Rozsban a fogó. Mielőtt azonban elhamarkodott ítéleteket hoznánk az új fordításról, érdemes pár gondolatot hozzáfűzni az újrafordításokkal, a műfordítások mikéntjeivel és hogyanjaival kapcsolatban.

A ’60-as években (a Zabhegyező magyarul 1964-ben jelent meg) az akkori fiatalság egy akkor jellemző, sajátos szlenget és hétköznapi nyelvet beszélt. A mű első fordítója, Gyepes Judit elmondása szerint gimnáziumban tanított, így akármennyire is nehéznek tűnt hűen átültetni az amerikai szlenget, nap közben a folyosókon nyitva tartotta a fülét, így gyűjtötte azokat a kifejezéseket, amelyeket aztán mesterien elültetett a magyar változatban. Ami kezei közül kikerült, jó néhány nemzedék gondolkodását határozták meg (már ha elolvasták a kötelező irodalmat az iskolában vagy azon kívül).

A XXI. századba jócskán belemászva a mai generáció már máshogy fogalmazza meg az érzéseit, így kézenfekvő ötlet lehetett egy újrafordítás. A mai tizenévesek nemhogy Jókait nem nagyon akarnak olvasni, de az is külön öröm a szülő számára, ha nyomtatott lapokat látnak a gyerekük kezében… Így amennyiben a könyv története valóban a mához idomuló nyelvezetet tartalmaz, az 1951-es gondolatok hatékonyabban tudhatnak kommunikálni a ma tinédzsereihez.

A mű címe pedig a hátoldal ajánlóján vagy a fülszövegen kívül az egyik legfontosabb elem egy könyvön, ami eladja azt a vásárlóknak. Talán ez is magyarázhatja, hogy ez is legyen valami új.

Így hát kár is elkezdeni fanyalogni az új magyar cím miatt (hogy esetlen és értelmetlen, és hogy olyan háttérinformációk szükségesek az értelmezéséhez [a baseball játékszabályai, Burns verse stb.], amelyekkel a magyar olvasók nemigen rendelkeznek – vagyis ebben a formában nemigen kommunikál a könyvvásárlóhoz, és hogy a járt utat miért kell elhagyni egy kevésbé ütős járatlanért; a zabhegyező legalább magyar nyelvű utalásokat tesz és rögtön elgondolkoztat; vagy hogy egyébként az eredeti fordítás alkalmával adott cím sem adja vissza azt a képet, amelyet a könyv közvetíteni szeretne stb. stb.), és inkább örüljünk, hogy törődnek a mai ifjúság lelki világával, ők majd úgyis megvásárolják, hiszen kötelező olvasmány – lásd, még Mark David Chapman is ezt olvasta, mielőtt John Lennonnal találkozott volna.